
Nem azért osztom meg a történetemet, mert minden seb begyógyult, és nem is azért, mert minden kérdésre tudom a választ. Azért mesélek, mert tudom, milyen érzés elveszíteni önmagadat, majd apró lépésekkel újra megtalálni azt a nőt, aki mindig is ott volt benned.
Sokáig azt hittem, az erő azt jelenti, hogy mindent kibírok. Hogy nem panaszkodom, nem mutatom a fájdalmamat, és újra meg újra megpróbálom helyrehozni azt, amit talán nem is nekem kellett volna megjavítanom.
Csendben maradtam, mert féltem. Féltem attól, mi történik, ha kimondom az igazat. Féltem attól, hogy nem hisznek nekem, hogy megítélnek, vagy hogy nekem kell majd megmagyaráznom, miért maradtam olyan sokáig.
Közben lassan eltűnt az a nő, aki korábban voltam. Egyre többször kérdőjeleztem meg a saját érzéseimet, és egyre ritkábban hallottam meg a saját hangomat. Kívülről működött az életem. Belül azonban egyre fáradtabb, bizonytalanabb és magányosabb lettem.
Ma már tudom: a csendem nem gyengeség volt. Akkor ez volt az egyik módja annak, hogy túléljek. De eljött a pillanat, amikor a csend már nem védett többé. És akkor megtettem az első lépést önmagam felé.
Nem azért indultam el, mert már nem féltem. Azért indultam el, mert jobban féltem attól, hogy örökre elveszítem önmagamat.
Az újrakezdés nem egyetlen bátor döntés volt. Sok apró lépésből állt. Voltak napok, amikor erősnek éreztem magam, máskor pedig abban sem voltam biztos, hogy képes leszek végigmenni ezen az úton.
Meg kellett tanulnom újra hinni a saját érzéseimnek. Kimondani, ha valami fáj. Határt húzni akkor is, ha ettől mások csalódottak vagy dühösek lettek. Elfogadni, hogy önmagamat választani nem önzés.
Nem lett egyik napról a másikra könnyebb. De minden döntéssel közelebb kerültem ahhoz a nőhöz, aki lenni szerettem volna: szabadabbhoz, nyugodtabbhoz és önazonosabbhoz.
Ekkor értettem meg igazán, hogy az erő nem mindig hangos. Néha az erő csak annyi, hogy egy nehéz reggelen is felállsz, és megteszed a következő lépést.
Azért hoztam létre ezt a helyet, mert tudom, mennyire nehéz segítséget kérni akkor, amikor már önmagadban sem vagy biztos. Tudom, milyen az, amikor kívülről mindenki erősnek lát, te pedig belül csak arra vágysz, hogy végre valaki ítélkezés nélkül meghallgasson.
Az Erőből Új Élet azoknak a nőknek szól, akik elfáradtak a túlélésben. Akik szeretnék újra megtalálni a saját hangjukat, visszaépíteni az önbizalmukat, és megtanulni úgy dönteni, hogy közben önmagukat sem hagyják el.
Nem ígérem, hogy mindig könnyű lesz. Azt viszont igen, hogy ezen az úton nem kell egyedül maradnod. Támogatást, megértést és olyan gyakorlati kapaszkodókat kapsz, amelyek segítenek megtenni a saját következő lépésedet.
Itt nem kell magyarázkodnod azért, amit átéltél, amit érzel, vagy amiért eddig maradtál. A történetedet tisztelettel és elfogadással fogadom.
Nem siettetlek, és nem döntök helyetted. A változás a te ritmusodban történik, olyan lépésekkel, amelyek számodra is vállalhatók
Nemcsak beszélgetünk. Olyan kérdéseket, gyakorlatokat és eszközöket kapsz, amelyek segítenek visszaépíteni az önbizalmadat és a határaidat
Lehet, hogy még nem tudod pontosan, hogyan tovább. Ez rendben van. Az első lépéshez nem kell minden választ ismerned – elég, ha már érzed, hogy másképp szeretnél élni